A tiszafát / Taxus baccata / kiváló tulajdonságai tették népszerűvé a díszkertekben. A fenyőre hasonlító örökzöld rendkívül hosszú életű, a leghosszabb életű európai növény. Becslések szerint 2000 éves lehet a skóciai fortingalli tiszafa. Magyarországon is őshonos Bükk-vidéken, Bakonyban. A Nyugat-magyarországi Egyetem szakemberei 2011-ben az év fájává választották. Közepes méretű 20-25 méter magasra is megnövő örökzöld fa. Csavarodó, görcsösen elágazódó törzsének átmérője 2 méter is lehet. Hazánk legnagyobb tiszafája a hencsei Márffy-parkban található egy közel 300 éves 17 m magas 1,3 m átmérőjű példány. Fája tömör, vöröses barna, nagyon kemény. 1-4 centiméter hosszúkás lándzsás levelei 2-3 mm szélesek, a hajtásokon fésűsen állnak. A levelek taxán típusú alkaloidákat tartalmaznak, mérgezőek. Tetszetős a tiszafa termése a kármin piros kehely alakú álbogyó, mely a rigók kedvenc tápláléka.  Lassan növő, ez teszi alkalmassá metszéssel, nyírással történő formázására. A barokk kertek kedvenc nyírt sövény és formára nyírt szoliter dísznövénye. Jól tűri a félárnyékos, árnyékos kertrészt. Hazánkban nem károsodik télen. Talajjal szemben nem igényes, a meszet jól tűri. Az időszakos vízborítást, a pangó vizet nem tűri. Egyenletes öntözés és tápanyagellátás mellett mutatja meg a fajtára jellemző lombszínét. A tujákkal szemben nincsen jelentősebb, károsítója. A tiszafa ültethető nyírott sövénynek, szoliternek, vegyes növénycsoportba, virágtartóba. Ami pedig a mérgező voltát illeti, egy cseh kertészet frappánsan megfogalmazta a tiszafát ellenzők felé véleményét, mi is azonosulni tudunk vele: „Nos, a végső javaslatunk, hogy ezt a növényt díszítő elemként használjuk a kertben, nem pedig desszertként.”

A Semiramis kertközpont díszfaiskolájában nevelt tiszafa fajták:

Taxus baccata ’Dovastoniana Aurea’ arany tiszafa Franciaországban 1868-ban feljegyzett fajta. Lassan növő, 3-4 méter magas, 3-4 méter széles örökzöld. Oldalhajtásaik erősek, végük visszahajlók. Hajtásai és tűleveleik fonáka tavasszal aranysárga, nyáron zöldek. Első években lassan fejlődik, későbbi növekedése 30-40 cm.  Az oldalhajtásról dugványozott növények hajtásai elfekvő növekedésű, a csúcshajtásról szaporítottak felfelé növekvőek. Nőivarú, bogyótermései megjelenhetnek a növényen. Napos helyre telepítsük.

Taxus baccata ’Fastigiata’ oszlopos tiszafa  1780-ban egy természetes állományban szelektálták Írországban. Magassága 5-6 méter, lassú növekedésű. Sűrű, felálló, egymáshoz simuló hajtásrendszerű fajta. Tűlevelei sötétzöldek. Nőivarú, rendszeresen hozhat termést, ha van porzós fajta a kertben. Fiatalabb korában a keményebb fagyok megviselhetik.

Taxus baccata ’Fastigiata Robusta’  oszlopos tiszafa Németországban szelektálták 1950-ben.  3-5 méter magasra lassan megnövő örökzöld. Zömökebb, sűrűbb, erősebb felépítésű, de karcsúbb, mint a ’Fastigiata’. Puha, hegyes tűlevelei fénylő sötétzöldek. Fagytűrése jó.

Taxus x media ‘Hicksii’ oszlopos tiszafa  5-6 méter magasra megnövő örökzöld. Lassú növésű, felfelé törekvő, egymáshoz záródó hajtásrendszerű. Levelei fénylő sötétzöldek, 2-3 centiméter hosszúak. Nőivarú fajta. Kiváló nyírt sövénynek történő telepítésre.

Taxus x media ’Hillii’ oszlopos tiszafa  3-5 méter magasra megnövő örökzöld. Mérsékelt növekedésű / 10-15 cm /, felfelé törekvő hajtásrendszerű. Fényes levelei sötétzöldek, lombozata sűrű. Hím ivarú, termést nem hoz. 1,5-1,8 méteres nyírt sövénynek kiváló. Ültethető nagyméretű virágtartóba is. Fagytűrése jó.

 

Csodás sövény dísznövényeinkből >>>>>  Tovább olvasok