Növénytelepítés
A kertépítés látványos része, amikor leszállításra kerülnek a növények. Bárki is végzi az ültetést, komoly kertészeti szaktudást igényel. Van, aki elülteti a dísznövényeket és van, aki elássa. A megrendelőnek ismerni kell minden szakmai alapismeretet, tudnivalót. Sok-sok vitát, félreértést lehet megelőzni az objektív tájékozottsággal. Élő szervezeteket kell a kertbe telepíteni optimális feltételek közé és azokat életben kell tartani, további fejlődésüket pedig szakszerű ápolással biztosítani. Minden évszakban árnyékos, szélvédett helyre kell ideiglenesen tenni a növényeket.
Egy leltárral ellenőrizni a mennyiséget, fajtákat, méreteket /konténerméret, növényméret/, növény egészségügyi állapotot. Lazán, szellősen, áttekinthetően legyenek lerakva. Ezen a helyen az öntözés jelenti az ápolási munkát ültetésig. Célszerű blokkokra osztani a területet, a legtávolabbi területtel kezdeni a beültetést, így nem a frissen beültetett, és beöntözött területen kell odaszállítani a növényeket és egyéb ültetési anyagokat. Ezt felülírja, ha szabadgyökerű rózsaoltványokat, cserjéket, fákat telepítenek. Egy napos beáztatás után elsőként el kell telepíteni őket. Ezt követően, ha van, a földlabdás növények következzenek.
Az árajánlatok nem minden esetben tartalmaznak adatot arra vonatkozóan, hogy a talajszerkezetet, az ültetendő növény fajtáját, méretét, igényét figyelembe véve mekkora méretű ültető gödör kerül kiásásra. Költséghatékonyabb egy földlabda, vagy konténerméretű gödör kiásása, viszont kötött, vagy rossz talajszerkezetű talaj esetében a növény fejlődésének akadályává fog válni. Hasonló problémát okoz a kézi, vagy motoros földfúróval készített ültető gödör. Nedves talajnál ugyanis „elkeni”, tömöríti a gödör falát a fúró és ezen keresztül nagyon nehezen jut át a gyökérzet, nem következik gyors gyökerezés, eredés.
Száraz, forró nyáron elégtelen öntözés mellett akár a dísznövény kiszáradása, pusztulása is bekövetkezhet. Az ültetés során nem maradhat el az előírásoknak megfelelő jó minőségű komposztált trágyák, tőzegfélék használata. Vétek ezekkel oktalanul takarékoskodni. Egy „pihent föld” csak a terület megműveletlenségét jelenteti, ez idő alatt a természet hatásaitól nem növekedett, nem javult számottevően a talaj tápanyag-tartalma, szerkezete.
A szakszerű ültetést követnie kell egy nagyon alapos beöntözésnek, „beiszapolásnak”. Nem maradhatnak üregek a gyökérzet körül. Vigyázni kell a túlöntözésre is egyes növényeknél / magnóliák, borókafélék/, mert az gyökérrothadást okozhat. A növények számára kellemetlen, sokszor lassú pusztulásukat okozó divatot is meg kell említeni, mint a kertépítés egyik csapdáját. Ez pedig a kavics, vagy kőzúzalékkal történő talajtakarás. Sokkal több hátránya van, mint előnye. Nyáron a napsütés hatására 50-60 Celsius fokra felmelegítik, kiszárítják a talajfelszínt. Ha nincsen csepegtető öntözés, vagy párásító szórófejek, érzékeny növényeken gombabetegségek, atkafélék jelennek meg. Télen a sekélyen gyökeresedő dísznövények /magnóliák/ károsodhatnak.
A kavicsok, kövek közé behullott levelek, növényi maradványok eltávolítása nem egyszerű feladat. Előbb-utóbb kikelnek a gyommagvak, a fehér mészkő is a szennyeződésektől elveszti szépségét. A kőnek a sziklakertben van a helye, a növényeinket fenyőkéreggel takarjuk, amely valóban szép és növényeink jobban szeretik.